Hóbor István versei

A világ is más volt akkor
itthon, s a messzi Krisztinán;
kelhettem minden nap hatkor,
pedig ez sem volt túl korán.

Talán vártál épp a buszra
(én akkortájt ébredtem fel)
és ittam a teát egy szuszra –
veled ment már a járat el.

Aztán eltelt sok év, s futólag
ábrándoztam erről egy-smást;
bár hiába sajnálom utólag
hogy akkor nem ismertük egymást.

(egy sosemvolt-kapcsolat margójára)

2012.01.04

Leszállt az est, és lassan
Ködbe bújnak kinn az ágak
Megágyaznak puhán, s halkan
Az égből hulló zúzmarának.

2011.12.20

Szél fújt át a magos égen
Nem hagy mást, csak hideg űrt,
Minden, mi volt egyszer régen
Sebes szárnyán tova tűnt.

2011.09.13

Sétáltunk a napnak sugarában, –
Tovaszállt az idő egy perc alatt..
S a tavaszi szél langyos huzatában
Belőlem egy rész veled ott maradt.

2011.04.07 17:54

Mint üstökös, mely magában
Fényév messzire száguld tova,
Eképpen élek én a mában,
S társamra nem lelek soha.

2011.03.14 22:58

Odafenn a holdnak fénye
Éles hideg színben látszik,
Idelenn az élet velem
Vérre menő csatát játszik.

2011.01.15 18:22

Ősz lett újra, s szerteszét
Csupaszon dideregnek a fák,
És a szerelmet – mint az embert
– eltakarják a téli ruhák.

2010.11.19 21:32