Ábrándok

A világ is más volt akkor
itthon, s a messzi Krisztinán;
kelhettem minden nap hatkor,
pedig ez sem volt túl korán.

Talán vártál épp a buszra
(én akkortájt ébredtem fel)
és ittam a teát egy szuszra –
veled ment már a járat el.

Aztán eltelt sok év, s futólag
ábrándoztam erről egy-smást;
bár hiába sajnálom utólag
hogy akkor nem ismertük egymást.