Hóbor István versei

A világon minden végtelen –
a tér, az idő, a jövő, a múlt,
Csak aki él, tűnik el hirtelen
mint a virág, mely porba hullt.

Minden csillag kialszik végül
Sötétben hagyva a tágas űrt
Ám élete utolsó jeléül
magából mindent szerte küld.

2008.09.28