Hóbor István versei

Busszal mentünk – s mint mindig –
most is te beszéltél éppen…
(szemed színe zöldben játszik)
– a többire nem emlékszem.

Mondtál mindenféle dolgot –
xy mit csinált, s hogy –
– és engem egy vad fékezés
a jelenbe visszarántott.

2010.10.23 00:27

Nevetésed csengő patak,
Melynek forrása tiszta ér,
Hogyha hallom, szívemben új
ritmusra indul útjára a vér.

2010.06.14   19:46  a vonaton, Városlőd magasságában

Távolról jött égi fény
Mely minden percben változik,
A pillanattal egyesülve
Búcsú nélkül távozik.

Veszprém, 2010.05.12  12:20

Esett a jég, és elverte
mind a virágok szirmait
Mint titkos éle a szavadnak
szétzúzta szívem álmait.

2010.04.11  23:14, Veszprém

Omlik jégnek vizes árnya
Napnak fénye messze villan
Vadludaknak könnyű szárnya
Égnek kékjén messze illan.

2010.02.23, Veszprém

Festmény – ecset s vászon nélkül…
mégis való pontos mása.
Objektíven, s tükrön által
fénynek MOS-ba villanása.

2009.11.09  13:31

Annyira vártam, hogy újra szeressél
hogy erre életem fontos része ment..
Ha rádtalálnék, újra terenként
hódíthatnánk meg a végtelent.

2009.11.01   23:45

Álmodnék én mindörökre
Egy álomról, mi nem te vagy
Ám a hajnal józan tükre
Valahogy mindig ‘cserbehagy’.

2009.05.20  22:10

Tavasz-hozó szellő vágtat
Keresztül a rét-szín tájnak,
Fényes hírét szerte-vinni
Közelgvén a forró nyárnak.

Virág hullik ezüst-vízbe,
Holdnak képe fürdik abban,
Szivárványnak hét-szín árnya
Ring tova a fényes habban.

2009.04.16

Ma sem tudom megérteni
Évnek múltán, hogy miért
Zöld-szín szemed mély tükrében
múltnak fénye miért kísért?

Én voltam, ki szívem tüzét
Felszítottam túl korán..
Hitem nélkül, verve állok
Fényes jövőm alkonyán.

2009.04.11