Hóbor István versei

Everything is getting older
When the sunshine doesn’t come,
Winter becomes always colder,
And our life are slowly gone.

2009.03.16

Fordul a Föld és
Hold tüze csillan
Ezernyi csillag
Százfele villan.

Csendszínű szárnyán
Hófehér álom
Elpihen lassan
Téli határon.

2008.02.07  23:40

Ó, Istenem, egy év hogy elszaladt –
– mint futó pillanat, megint…
Álmodnék, de a kelő pirkadat
arany csíkja az arcomba tekint.

2009.01.15 16:03

Holdnak fénye villan
Földnek síkja fordul
Víznek tükre csillan
Tónak partján zordul.

2009.01.08  18:10

Szívem minden dobbanása
Érzi, vágyad másért lobban,
Ősznek lassú hervadása
Vész el a múlt-darabokban.

Régi tűznek lobbanása
kísér engem, amíg élek,
de szívemnek dobbanása
most már mindig őriz téged.

2008.12.27  11:36

Valami útravált belőlem
Mi én voltam, már nem vagyok,
Nem hívnak már soha többé
Napfényben fürdő hajnalok.

A világ színe megfakult,
Mi szép volt, messze rejtezett,
Én tudtam már, hogy megvadult
Szívemből valami elveszett.

2008.12.22  20:25

A világ egy cifra színház –
színpad – széles sárgolyó
Arcom most is mosolyt mintáz
Pedig sírni volna jó.

2008.12.22  22:10

Szívem vágya tünde szárny
Mely kísér téged merre mész,
Legyen tél vagy napvirány
az emlék soha nem enyész.

Szívem vágya tünde szárny..
Megsegít, bármerre jársz,
Őszi napnak tört színében
Engem örökké megtalálsz.

2008.12.17  15:31

Hajnal hasad erdők fölött,
Fény a vízen messze táncol
Nap sugara omlaszt ködöt,
S nappal lett az éjszakából.

2008.12.14  22:29

Erdő szélén kicsiny malom
Szívem mindig oda vágyik
Miként a kis forrás vize
Eljut értől az óceánig.

2008.12.14